Szerencse

Rudolf nyár végén költözött be. Csendben, észrevétlenül jött, s igazából senkinek sem tűnt fel az érkezése. Szokatlanul hosszú lábaihoz nyurga pálcika test tartozott, mellyel nesztelenül mozgott a lakásban. Kedvenc helye a nappaliban a klíma alatt volt, ott ücsörgött szótlanul a könyvek mellett naphosszat. Bár a huzat cseppet sem zavarta, a gép monoton zajától szívesen eltekintett volna, ami jóval hangosabb volt, mintsem hosszútávon ne okozott volna idegrendszeri károsodást. Még neki is, pedig a kinti élet alaposan megedzette már.

Meglepően gyorsan alkalmazkodott az új körülményekhez, muszáj volt neki, nem tudhatta mit hoz az idei tél. Lábai meg- megfeszültek az utóbbi időben amit jelnek vett, zsigereiben érezte, hogy jön a hideg.

Rudolf a sarokban lógatta lábait, apró pont szemei jámbor jellemet takartak, bár azt semmiképp nem állítanám, hogy a légynek se tudott volna ártani.

Ellentétben Rudolffal én szerettem az idei telet. Megnyugtatott, hogy a sötét nappalok és hideg éjszakák nem váltották gyorsan egymást. Lecsendesült körülöttük a világ. Gyakran ültem a kanapén és szövögettem a terveimet, milyen lesz a világ tavasztól, gondoltam új lehetőségekre, más megélhetésre, visszaszerzett egészségre, meg minden másra, amire gondolhat olyankor az ember, amikor felveszi az OEP kiskönyvét, adóigazolását és 27 év után fiókba teszi, ahelyett hogy újra leadná egy belül máris megkeseredett, de azt vidám ábrázattal álcázó huszonhárom éves személyzeti osztályon dolgozó pályakezdőnek.

Szóval szövögettem a terveket, Rudolf pedig a hálóját felettem. Köztudott, hogy nem minden az, aminek látszik, a pálcikatestű egy megtermett kaszáspók volt.

Pók a lakásban … nem, inkább hosszúlábú pók a lakásban, aztán pókok télen a lakásban, milyen pókok vannak, Magyarország pókjai … az internetes kereső ontotta a találatokat. Mellesleg addigra már akkora volt a háló a sarokban, hogy a függönyt is elé kellett húzni. Egyrészt, hogy ne lássam a hálót, másrészt a pókot, ugyanis miután belenagyítottam a róla készült fotóba olyan potrohmintázatot láttam, hogy elment a kedvem a kanapétól is. Kaszáspók. Kaszás, erről rögtön a visszakapott egészség terve jutott az eszembe.

Ugyebár pókot nem bántunk, mert szerencsét hoz, ami most igazán jól jönne, ha meg mégis kitesszük, akkor is tenyérben visszük ki a lakásból, hogy ne legyen baja. Az utóbbi eshetőséget a dolgok jelenlegi állása szerint nem láttam kivitelezhetőnek, figyelembe véve hogyan nézett ki Rudolf teste a fotón. Mellesleg hálójában vagy negyven muslica tetem is fityegett, amit szintén a fotózás alatt szúrtam ki. Tehát, konszenzus köttetett, a pók marad március végéig, hiszen jó munkát végez, s ha már nem fagy visszaköltözik az anyatermészet zavaros nagyvárosi forgatagába, a kertbe. Utána leszedem a pókhálót, kifestem a lakást, behúzom a szúnyoghálót és megeszem a gyümölcsöket a muslicák elől.

Vasárnap reggel Rudolf nem volt a helyén. A háló és a tetemek érintettlenek voltak, de a pók eltűnt és azóta sem tért vissza. Még nem tudom, hogy mi legyen, a függönyt mindenesetre visszahúztam a háló elé, jó lesz ott a tavaszi festésig, és abban reménykedem, hogy önzetlenségem, el-, és befogadó viselkedésem, jóindulatom Rudolf eltűnése vagy esetleges halála ellenére is szerencsét hoz.

Amúgy nem tudom miért lett a pók neve Rudolf, de az most már talán mindegy is.

2023. március