A képeimet nem lehet megdönteni, mint a Lenin-szobrot Kijevben

Szerző: Sirbik Attila | Közzétéve: 2013. december 15., vasárnap 20:00

Kép címe: Jung és Freud megvizsgálnak egy magyar antilopot Jung és Freud megvizsgálnak egy magyar antilopot

drMáriás „II Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról a Külön 2014 Nemzeti Parkban” című legújabb kiállítását Gerendai Károly műgyűjtő, a Sziget fesztivál főszervezője nyitotta meg, majd Bognár Attila, az A38 Hajó vezetője mutatta be Szombathy Bálint drMáriás című albumát december 4-én a Godot Galériában.Az alkotóval Sirbik Attila beszélgetett.

drMáriás karácsonyi kiállításán minden a szeretetről szól. Arról, ahogyan azt állandóan nélkülözzük, keressük, megtaláljuk, félreértjük, majd elveszítjük, elfelejtjük, elrejtjük, elűzzük, hogy azután újra meg újra, még a gyűlölet és a meg nem értés álarcai mögött is kénytelen-kelletlen felfedezzük, megtaláljuk és megszerezzük, mert ahhoz, hogy normálisak maradjunk, s élni tudjunk, lépten-nyomon mérhetetlen szeretetre és a belőle fakadó megértésre van szükségünk.

Jelenlegi kiállításodon, mint ahogyan azt a felütésben olvashatjuk minden a szeretetről szól. Annak tárgykörében fogant, vagy arról beszél? Platón a Lakomában a szépséget, mint a szeretet tárgyát definiálja, a szeretetről pedig azt mondja: azonosulási törekvés. Magyarországon ma vannak-e olyan politikusok, celebek, akikkel azonosulni tudunk, példaképekként tekinthetünk rájuk? Mit jelent számodra a szeretet fogalma, ebben a kelet-európai, szűkebben, általad is megjelenített magyar tájban?

A szeretet szó minden jónak a közös nevezője. Matematikai megfelelője a pluszjel. Az emberek úgy vannak megtervezve, hogy a pluszjelet szeretik, lásd több pénz, több vagyon, több barát, több társ, vagyis a jóból legyen minél több, és a rosszból, amilyen a szenvedés, munka, veszteség, átverés, hasmenés, lopás, lakástűz satöbbi pedig minél kevesebb. Logikánk egy gyönyörű metaforával írható le, amely nem más, mint a pluszjel irányában pipiskedő napraforgó. Kapni akarunk, adni pedig sokkal kevésbé.

Az én karácsonyi kiállításom ennek a napraforgó-effektusnak a jegyében fogant, erről szól, ezt forgatja ki és ezt írja felül. Az egymásban mínuszokat látó politikusok, s a látogatók szemében is sokszor mínuszként megjelenő szereplők olyan helyzetekbe kerülnek, amelyekben plusszá válnak. Barátságossá, nevetségessé, a művészet időtlensége által védetté, szentté és ártatlanná, de mindenekelőtt ártalmatlanná. S az agyunk, miközben nézi ezeket a képeket felszabadul, elszabadul, játszani kezd és kombinálni, s úgy rakja őket össze a művészeti szép és a realitás leküzdése által, hogy végül azt, mint valós szépet látjuk, s így, a művészet által nevethetünk, kombinálhatunk, s ezáltal sok mínuszt sok-sok pluszra változtathatunk.

A magyar közélet kapcsán végletekről beszélsz és ideológiai háborúkról. Ezek feloldásában és árnyalásában milyen szerepet szánsz a művészetnek egyáltalán és a saját művészetedben egyaránt?

Az ember pluszokhoz való kötődése, pluszokból való felépülése nem más, mint istenkeresés. Teljesen mindegy, hogy tudatos vagy tudattalan, ez a legemberibb tulajdonság, amely a legnehezebben irtható ki az emberből. Amikor egy képre azt mondjuk, hogy szép, akkor tulajdonképpen azt mondjuk, hogy üres. Hogy nincs rajta semmi, transzparens, mert igazából nem a képet magát akarjuk látni, hanem a mögötte rejlő végtelent, harmóniát, pozitív erőt, pluszt. Minél egyszerűbb és átlátszóbb egy kép, annál jobb.

Így az én mostani képeimen több fajta semmi, mint szent találkozását láthatjuk. Szent a közszereplő, akit bár nem ismerünk, olyan mértékben azonosulunk vele, hogy a védelmébe vagy az elitélésébe vetett hitünk folytán akár összeverekedni is képesek volnánk. Amikor az arc és a mondanivaló változik, mondjuk egy politikus tök mást kezd mondani, mint addig, akkor kicsit meglepődünk, majd követjük vakon tovább, mert teljesen mindegy, hogy mit mond, mert mi a színtiszta szent hit erejével kötődünk hozzá. A másik szent a már szentekké avatott művészek stílusai, amelyekben a mi szentjeink megjelennek, így már duplán van a szentség az agyunkban, amelyek mellé most újabban jött egy harmadik is, amely olykor felváltja vagy kiegészít egy másikat, a művészeti stílusokat, ez pedig a magyar táj archetipikus szentsége, annak valós vagy vélt termékenységével, gazdagságával vagy épp elátkozottságával, kietlenségével, kegyetlenségével, reményteliségével és reménytelenségével.

Ezekkel a profán valónk mátrixaként működő, akarva-akaratlanul is újszent jelentéseinkkel operálva gyógyítom kedves nézőimet, mint pácienseket és általuk saját magamat is, mert meggyőződésem, hogy a gyógyulásra mindannyinknak szüksége van, mert igen távol még az egészség.

Politikai, szociális és traumatikus valónkat újabb festészeti alkotásokba bújtatott vígeposzokban meséled el, mintegy gyönyörűen mellbevágó tükröt tartva elénk. Képeiden komoly zavarócskát játszik a politikai, szociális, történelmi traumák feloldásának lehetősége és a nosztalgikus visszatekintés. Feloldhatjuk kollektív traumánikat az irónia, a nevetés eszközeinek segítségével, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a trauma tükrében maga a történelem is átértelmeződik? Vajon van-e esélyünk még a közvetlen megértésre? Vagy „csak” a feloldás marad?

Kép címe: Soros György befektetési lehetőségeket keres a Magyar Nemzeti Parkban

Szerintem nincs esélyünk a megértésre, de a megértés nem is fontos. A hatalom mindig a maga irányába tereli az emberek figyelmét, hogy azt gondolják és úgy, amit ő akar, s ilyenkor lép a képbe a játék, az ellenszegülés, a félreértés, a punk habitus, vagyis a politikai, művészeti és egyéni önfeloldás, amely a ránk sózott dolgok meg nem értéséből, félreértéséből, vagy szándékos átértelmezéséből ellenhatásunkként megfogalmazódik. Például egy politikus azt mondja magáról, hogy ő szép, mi meg azt mondjuk, hát persze, a maga módján, ahogy mindenki és minden, így még ő is, aki viszont nekem azért szép, mert nagyon hasonlít egy aranyos bélféregre. S ha belegondolok, az utóbbi időben a bélhuzamomra meglehetősen eklektikus működés volt jellemző, ami leginkább a bélsár változó ritmikájú ürítésében és állagában nyilvánult meg, így attól tartok, van ott bent valahol mélyen egy kis csintalankodó politikus, aki annak ellenére, hogy a maga módján cuki, mégis gondokat okoz nekem, miközben én az anyukájaként táplálom és testemben hordva meleg otthont nyújtok neki.

Egyébként ők maguk, a képed szereplői, már akik élnek, hogy fogadják az alkotásokat, volt szerencséd már egy-egy közvetlen véleménnyel farkasszemet nézni?

Kép címe: Aczél György műtermében figyelmezteti Dubuffet

Aczél György műtermében figyelmezteti DubuffetCicciolina, amióta meglátta a neten a róla készült festményemet állandóan könyörög, keres, ígérget, kezdeményez, cukizik, variál, mert ha jól értem azt szeretné, hogy a Jeff Koons féle Ilona on Top sorozatot újraértelmezzük, mert azzal nincs igazából megelégedve. Azt mondja, hogy az soha sem lehet eléggé mély, igaz és meggyőzően tragikus egy kommersz amerikai művésszel, csakis egy igazi magyar forradalmárral, s ezért vetette rám a szemét. Egyre azt mondja, azt se bánja, ha hazaköltözve Zalaszandokánoson a vasárnapi mise után a templom előtt kell majd kéregetnie a betevő falatért, mint a festményen, egyetlen célja, hogy megannyi kalandja után végre megismerje a színtiszta szerelmet, amit csak én és a művészetem tudunk neki megadni.

Dávid ibolya pedig azt mondta a róla készült portré láttán, hogy az szebb, mint a valóságban. Nagy köszönet Neki megtisztelő őszinteségéért!

Kép címe: II Erzsébet és Geronazzo Mária titokban a keleti nyitás politikájáról egyeztetnek a Küölön 2014 Nemzeti Parkban

II Erzsébet és Geronazzo Mária titokban a keleti nyitás politikájáról egyeztetnek a Küölön 2014 Nemzeti ParkbanA politikusok azonban nagyon csintalan kis huncutok, mert megelégednek azzal, hogy az ellenfeleikről készült portrékon nevetgéljenek, s mivel általában meglehetősen igénytelenek, sőt, megkockáztatom, megrázóan műveletlenek, így nem vásárolják meg a képeket, csak töltögetik és küldözgetik egymásnak a repróikat, miközben a képeknek csak a felszíni jelentését olvassák. Ez rendben is volna akkor, ha mondjuk, legalább egy nyomorult Kossuth-díjjal megdobnának cserébe, hogy abból luxemburgi műkővel csempézzem ki a műtermem falait, sok exkluzív sampont és gyümölcsöt vásároljak, valamint különböző frissítő és fiatalító kúrákra fizessem be magamat, hogy kicsattanó egészségnek örvendve még legalább ötven évig szolgálhassam őket.

Kép címe: Viktor sír

Viktor sírPolitikai elemzők foglalkoztak már a képeid mélyrétegeinek feltárásával?

Tudtommal nem, mert annyira szeretet- és megértésmentes, humortalan és prűd a honi politikai kultúra, diskurzus és elemzés, hogy képtelenek megtalálni azt a mérhetetlen örömet, amely egy ilyen vállalkozásban való kiteljesedésük által örök katarzissal ajándékozná meg őket.

Pedig lám, egyik-másik képem a közeledő választási kampányban a pártok leghatásosabb ökle lehetne. Ezek a portrék, amelyek a korszellem vasfogait esztétikai csúcseredményekké nemesítik, és az örökkévalóágnak adják át vezéreik arcvonásaikat, mint legszebb szent ikonokat és szellemi tájképeket. Ezeket nem lehet úgy, mint a Lenin-szobrot Kijevben megdönteni! Mert ezeket élvezni lehet és kell is mindörökre!

Boldog Karácsonyt Édeseim!

Puszi!

Kép címe: Lázár János piruettezik miközben piros hó esik

drMáriás legújabb szenzációs kiállítása a Godot Galériában január 4-ig látható, valamint kihagyhatatlan évösszegző Tudósok koncert lesz december 23-án az új Roham bárban a Wattican Punk Ballett részvételével.

Köszönet a repro-fotókért drMáriásnak


Megosztás




Címkék

A cikk szerzője: Sirbik Attila

Sirbik Attila

1978-ban született Jugoszláviában. Élt Szabadkán, Pécsett, Újvidéken, Rovinjban, és Csantavéren. Készülő regényének – amelyből Molytej címmel Igor és Ivan Buharov forgatott filmet - is ezek a fő helyszínei. Van két kötete, úgy ír és szerkeszt folyóiratot, ahogy főz. A spagettiszószai állítólag isteniek. Soha sem készíti kétszer ugyanúgy. Tálalni is szeret. Megadja a módját. A Symposion című irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője.

A fotók készítője: Kováts Zsófia

Kováts Zsófia

Jó látásmódja a legrosszabb körülmények között is lélegző, beszédes portrékat teremt. Az Articsóka első számú fotós kolleginája, a portál alapító tagja.

emailwebsitefacebook

Hozzászólások