Az a srác a netről

Szerző: | Közzétéve: 2013. november 19., kedd 10:00

Szirmai Gergely megjárta Amerikát, gördeszkázik, és mellette operatőrnek tanul. Rövid idő alatt meghódította a magyar youtube közönséget Hollywood Hírügynökség nevű videóblogjával. Megkértük, mesélje el, hogy is volt ez.

Milyen kissrác voltál?

Mint minden fiatalt, engem is az átlagosság foglalkoztatott leginkább, éppen ezért lázadtam mindenki, de leginkább önmagam ellen. Képzelj el egy hosszú fekete pólós kisrácot egy rettentően bő gatyában, aki gördeszkával járja az utcákat, csak hogy megmutathassa: ő valaki. Meg voltam győződve róla, hogy a világ nem ért engem, én sem értem a világot, így a gördeszka egyfajta kifejezőeszköz volt számomra.

Ez mennyiben változott meg a mostani énedhez képest? Látom, hogy most is azzal jöttél.

A feszültség-levezetésnek ezt a formáját megőriztem. Régebben egyfajta eszköz volt, hogy mindenki rám figyeljen, legyek minél hangosabb. Ma már inkább csak hobbiként, sportként tekintek rá. Viszont érdekes, hogy pont a gördeszkázásnak köszönhetően kerültem először kapcsolatba a videózással.

Hogyan?

Az interneten folyamatosan néztünk felvételeket, trükköket, és egy idő után bennünk is erős késztetés támadt, hogy videókat készítsünk ugratásainkról és egyéb, trükknek nem nagyon nevezhető megmozdulásainkról. Mivel az anyukám egyetemen tanított, és volt egy kollégája, aki szívesen segített, így minden adott volt ahhoz, hogy elmélyülhessek a vágás művészetében.

Mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra?

Az erős túlzás. Kábé úgy képzeld el, hogy három hónap után rájössz, hogy van egy barátnőd. Elkezdtem csinálni, és egy idő után ráeszméltem, hogy ez tetszik. A gimnáziumi éveim alatt egyre többet foglalkoztam vele, így aztán egyértelmű volt, hogy a főiskolán milyen irányba megyek majd tovább.

 Hogy jött az, hogy youtube csatornát indítasz?

Nem emlékszem. De tényleg. Az a jó, hogy ezek a dolgok csak úgy történnek. Amikor Amerikába kimentem, talán akkor kezdtem először ezzel a világgal foglalkozni, bár az inkább szórakozás volt. Nagyon szeretem ezt a műfajt, és régebben sokat gondolkoztam azon, hogy milyen durva lenne, ha engem is emberek néznének, de ez akkor még olyan elképzelhetetlen dolog volt. Az biztos, hogy sok ember munkája van abban, hogy én ezt az egészet meg tudtam csinálni, de alapvetően véletlenek sorozata volt, hogy idáig eljutottam.

Pedig eléggé úgy fest, hogy ezt te előre felépítetted..

Egyáltalán nem. Hatalmas szerencsém volt hiszen mi, magyar youtube „hírességek”, rendkívül jó pillanatban robbantunk be a köztudatba. Nagy az igény, kicsi a piac. Két év múlva valószínűleg én már sehol nem leszek, mert olyan minőségű videó blogok lesznek, melyek simán letolják az én LED lámpával bevilágított seggemet a képernyőről. De egyértelműen ez most egy jó időszak, ezért tűnhet úgy, hogy ezt az egészet megterveztük.

Terveztük? Én úgy tudtam, hogy a műsort egyedül csinálod.

Ez csak olyan királyi többes. Egyébként ezt rendkívül kevesen tudják, és mindenki többes számban ír nekem levelet: „Nemtom, hogy ki olvassa, de adjátok át Gergőnek…”

Naponta egyébként hány rajongói levelet kapsz?

Sokat. Válaszolni sajnos nem tudok az összesre, de ahogy ígérni is szoktam, mindegyiket elolvasom. Ennél többet nem tehetek, mert az embernek élnie is kell. Persze nem arról van szó, hogy nem vagyok kíváncsi mások véleményére, de furcsa, mikor valaki úgy jön hozzám, hogy nem akarsz egy kicsit még többet dolgozni? Mondjuk vannak egész kedvesek is: „Légyszi, csak nekem írd le egy pár oldalban, hogy mit gondolsz erről!”

Mennyire jut időd másra?

Szerencsére elég jó összhangban van a mostani életemmel, de persze áldozatokat hozni kell a megfelelő dolgok érdekében. Tudom mellette csinálni az egyetemet, és most akarok indítani egy új csatornát is, remélem sikerül. De hamarosan kiderül például az is, hogy milyen rapper vagyok. A Pamkutya nevű csatornával közösen írunk egy szöveget, és videót is fogunk belőle készíteni. Most kell kísérletezgetni, amíg benne van az ember, később ki tudja, mi lesz.

A sikereid után számomra egyértelmű, hogy ezen a vonalon maradsz. Vagy rosszul gondolom?

Ezt a vonalat biztosan tovább fogom vinni, de hogy mi lesz két év múlva, nem tudom megmondani. A médián belül ennél kiszámíthatatlanabb területet nem nagyon tudok elképzelni. A közönségtől is függ, hogy egyáltalán van-e rá igény. Természetesen van B-terv is: elkezdtem felépíteni egy portfóliót, melyben azt a fajta operatőrködést tudom majd végezni, amit szeretek.

Külföld számításban van?

Ha arra célzol, hogy nyitok-e külföldre, akkor nem. Csak Magyarországban gondolkodom, hiszen külföldön már minden le van fektetve, totál felesleges lennék én már ott. Azon a véleményen vagyok, hogy mindenki csinálja azt, amit akar, csak legyen értelme. Legyen valami új benne, valami, ami az embereknek értéket ad át.

Azt akarod mondani, hogy Amerika semmilyen hatással nem volt rád?

Hazudnék, ha azt mondanám, nem. Nagyon szerettem ott lenni, és az a légkör teljesen elvarázsolt. Engem nyugati kultúrkörben neveltek: egészen fiatal korom óta tanulok angolul, és hamarabb tudtam például, hogy mi az a Chicago Bulls, mint a Ferencváros. Voltak olyan kultúrelemek, melyeket egy az egyben Amerikából vettünk át és akarva-akaratlanul, de ezek mind nagymértékben befolyásoltak engem.

Jól érzem, hogy nagyon összetartó családod van?

Igen, képzelj egy nagyon tradicionális, keresztapa szinten jól felépített mechanikát. De komolyra fordítva a szót: rendkívül sokat köszönhetek a családomnak, karrier szinten is. Nálunk mindenki támogatja a másikat, amiben csak tudja, és ezt az elvet megpróbálom majd továbbadni én is.

Van már valaki kilátásban, akivel hosszabb távon el tudnád képzelni az életed?

Ez egy nagyon finoman feltett kérdés volt, meg kell hogy mondjam. Nem, egyelőre még nincs.

Szerelmes levelet kapsz?

Nem sokat, de néha elszabadulnak az indulatok. Van egyfajta levél, ami felháborít: amikor lányok írnak, hogy a barátnőjükkel találkozzak. Ez egyfajta sablon, és nem tudom velük megértetni, hogy nem vakrandizom, meg úgy alapvetően: nem érzik, hogy ez mennyire gáz? Üzenem mindenkinek, hogy nem vagyok megrendelhető!

Ha visszatekintesz az időben, akkor mi volt a legdurvább sztori, ami ez idő alatt történt veled?

Számomra ez az egész hírügynökség egy hihetetlen történet, hiszen pusztán a tény, hogy engem valakik néznek, valakit érdeklek, számomra egy folyamatos meglepetés. Tulajdonképpen ez az, amit a mai napig nem hiszek el.

A másik, hogy engem a szakmán belül nagyon kevesen szeretnek, és ha élőben találkozunk, akkor sokan meglepődve konstatálják, hogy „Hé, Te nem is vagy olyan idegesítő gyerek!”. Ez részben érthető, hiszen a videókban van egy stílusom, amit felveszek, de az ugyanúgy én vagyok, pusztán a lelkesedésem van összevágva. Ettől eltekintve számomra meglepő, hogy valakiből igazi haragot váltok ki, és személyes támadásnak veszi a felvételeimet, pedig én pusztán csak filmekről beszélek.

A médián belül is hasonló falakba ütközöl?

Aki ezt a műfajt űzi, annak alapvetően nehéz dolga van, hiszen itt nem nagyon vannak szakmai kollaborációk. A tévével nem közösködünk: a tévé nem szeret minket, mi sem szeretjük őt. Ez így van. Hívtak már műsorvezetői pozícióba, illetve hogy vigyem át a műsorom képernyőre, de mondanom sem kell, hogy ez nem így működik. A két műfajt nem lehet összemosni.

Szerinted miért szeretnek téged az emberek?

Erre igazán jó válasz nincsen, hiszen az ember ilyenkor mindig azt mondja, amit ő szeret a saját munkájában, illetve amit szeretne, hogy értékeljenek az emberek. Valaki a poénokért jön, valaki a gondolatokért, valaki egyszerűen megszokta a személyiségemet, és élvezi, hogy ott vagyok vele hetente egyszer-kétszer. Én azt szeretem, hogy van értelme annak, amit csinálok, és tudok valami pluszt adni az embereknek. Mindig azt mondom, hogyha megnevettetek valakit, akkor annak nagyon örülök, ha elgondolkodtatok valakit, pezsgőt bontok. A videó értékének is tulajdonképpen ezt próbálom megtartani, ami valamikor sikerül, valamikor nem. Utóbbi esetében veszek egy mély levegőt és újragondolom az egészet. A lényeg, hogy mindig úgy alakuljanak a dolgok, ahogy én azt szeretném, és amit kiadok a kezem alól, az ne egy megkreált valami legyen, hanem egy szabad kötésű, összetett dolog, egy egész.


Megosztás




A videó készítője: Földváry András

Földváry András

Végzős Mozgóképművész hallgató a BKF-en. Vág, rendez, operatőrködik. Az Articsóka egyik alapító tagja.

emailfacebook

Hozzászólások