Civil a pályán

Szerző: Komróczki Dia | Közzétéve: 2013. szeptember 12., csütörtök 10:00

Az Articsóka „Ellentétpárok” sorozatának első szereplője Kabát Péter, a 2012/2013-as szezon legjobb NBI-es labdarúgója volt. Könyv, család, barátok, gyerekkor és foci. Ezekről kérdezgettem.

Neked valóban nyitott könyv lett az életed, hiszen tavaly év végén megjelent a rólad szóló könyv. Milyen indíttatásból készült? A Te ötleted volt?

Szeptember 25-én van a szülinapom, tavaly lettem 35. A barátnőm egy meglepetés bulit szervezett itt Újpesten. Be volt vonva az edzőktől, játékosoktól kezdve mindenki. Én nem tudtam róla. Vissza kellett jönnöm a stadionba edzés után, mert azt mondták, valamilyen szponzori találkozó, megbeszélés lesz. Ahogy jöttem fel, a média teremben a szüleimtől kezdve a barátaim, csapat, edző, mindenki itt volt. Ezen a partyn értesültem arról, hogy lehet, hogy lesz egy könyv rólam. Ezt végül is a párom találta ki, ő hívta ide az újságírót, aki elvállalta ennek a könyvnek a megírását.

Mi volt ennek a könyvnek a koncepciója? Példa vagy ellenpélda a jövendő NBI-es labdarúgók előtt?

Rólam szól a könyv, a kezdetektől. Miért kezdtem el focizni, a foci előtti életemről. Tehát bemutat engem, hogy hol nőttem fel. Az éveimet, ahogy végigjártam a szamárlétrát. A magánéletem és minden más benne van. Kudarcok, sikerek, botrányok. Nem akartam, hogy csak a pozitív részek legyenek benne, hogy úgy tűnjek fel mint Kabát Péter a hős és pozitív figura. Beleírtunk olyan negatív sztorikat is, amihez én ragaszkodtam, mert úgy éreztem egésznek és hitelesnek.

Az a bizonyos "Újhegyi négypályás"... Ott kergetted gyerekként a labdát Te is. Ha arra jár az ember és azt hallja, hogy "A Peti is itt rúgta a bőrt..." talán Rólad beszélnek?

Lehet... Ott nőttem fel, kicsi korom óta ott laktunk. A lakótelepen, a beton pályákon, volt, hogy pingpongasztalok között fociztunk. Általában az idősebbekkel fociztam, tőlük tanultam. A saját korosztályommal nem is nagyon találkoztam, mert ugye a bátyám három évvel idősebb. Az ő baráti társaságába jártam én is. A bátyám soha nem focizott, pedig jó bal lába volt... Együtt kezdtünk el jégkorongozni, aztán ő ezt folytatta tovább. Mára már abbahagyta, pedig jól ment neki, válogatottságig vitte, Újpesten is jégkorongozott. A családban mindenki focizott, nagypapám, édesapám, csak a bátyám nem. Pedig akkor nagyon nem volt jövője a jégkorongnak úgy, mint a focinak.

A válogatottság Neked is megvolt. Tizenhatszor.

Lehetett volna több is, emiatt hiányérzetem is van. Sokat voltam sérült vagy beteg. Szerintem olyan huszonöt-harmincszoros lehettem volna. Ami még fájó pont, az a Magyar Bajnoki cím. Sajnos eddig nem jött össze, de nem adom fel. Remélem itt Újpesten még mielött befejezem, egyszer tudok bajnokságot ünnepelni.

Ha most hívna egy magyar bajnokesélyes klub, elmennél? Fontos ennyire Neked ez a cím?

Nem hiszem, hogy elmennék. Nagyon jól érzem itt magam. Itt szeretném befejezni a pályafutásomat. Az elnök úrral is beszéltem már. Ha abbahogyom az aktív focit, akkor szeretné, ha itt maradnék a szakmai stábban. Ez nagyon jólesett, ezért sem szeretnék elmenni. Jó lenne bajnoki címet ünnepelni, de a legjobb lenne az Újpesttel.

Százados. Nem sok focista mondhatja el magáról, hogy rászolgált egy ilyen "becenévre".

Vannak azért még rajtam kívül, azt hiszem hárman, akik még NBI-ben játszanak és elérték a száz rúgott gólt. Mindenesetre tényleg nem sokan vagyunk, és ez a sok gól nem csak véletlen és szerencse. Örülök neki, hogy sikerült. Remélem, hogy tudom gyarapítani, ha még három-négy évig focizok.

Mennyit változott Kabát Péter az első és a századik NBI-es gól között?

Nagyon sokat! Mint ahogy a könyvben is benne van, inkább "rosszfiú" voltam... Most már nem annyira. Sok mindenben benne voltam, és szerinem ez a pályán, a játékomon is látszott. Sok olyan dolgot csináltam, amit nem kellett volna. Sárga lapok, kiállítások, amikor még fiatalabb voltam. Ma már azért ezt nem csinálom, próbálok fegyelmezetten játszani, de azért bennem van az a vér, hogy odaszólok vagy odarúgok az ellenfélnek. Szerintem ezt nem tudja senki kinőni...

Mint sok focistán, rajtad is sok tetoválás van. Ezeknek van számodra jelentése is?

Van rajtam bőven, de nem tudom megmondani, hogy összesen hány darab. Mondjuk a jobb karom az teljesen tele van, több összetevőből áll. Amikor a Vasasban fociztam, 1999-2000-ben, akkor kezdődött. Hirtelen felindulásból az egyik barátommal csináltattunk egy-egy nonfiguratívat a kezünkre és a lábunkra. Aztán évről-évre gyarapodott.

2008 után idén is kaptál egy nagyon szép elismerést. Ez egy közönségdíj. Ennyire jó a kapcsolatod a szurkolókkal?Amikor hazajöttem 7 év után külföldről, akkor a menedzseremmel megbeszéltük, hogy mindenképpen budapesti csapathoz kell igazolnom. Az Újpest korrekt ajánlatott tett. Mindig is szimpatikus volt nekem ez a miliő, már maga a szín is, a lila, amit mindig is szerettem. Soha nem volt egy zöld cuccom sem. Már kiskoromban belém nevelték a Honvéd-Fradi ellentétet. Ezért is volt egyértelmű, hogy nem megyek a Fradiba. Az Újpest mindig is szimpatikusabb volt. Idejöttem két évre és az első szezonom nagyon jól sikerült, 16 gólt rúgtam. A második évemben egy skót edzőt választottak. Ő engem nevezett ki csapatkapitánynak. Ez egy óriási megtiszteltetés volt, főleg egy ilyen klubban. Két év alatt 30 gólt rúgtam, úgy megszerettettem magam, hogy skandálták a nevemet. Nagyon szerettem itt lenni. De, ahogy a könyvből is kiderül, egy bizonyos ember miatt el kellett mennem. A Debrecen hívott... Addig sem voltam Magyar Bajnok, a Debrecen viszont igen. Gondoltam, hogy ott megmutathatom magam a Bajnokok Ligájában, és esetleg még bajnokságot is nyerünk. Így oda mentem, de nem nagyon akartam. Az az egy év nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Utána visszajöttem, mert az Újpest megint hívott. A szurkolókkal szerintem jó a kapcsolatom. Voltak ugyan negatív hangok, hogy biztos nem szerettem itt lenni. De ez nem így volt... Azóta szerintem eltelt annyi idő, hogy már ezt elfelejtették. Sikerült elfeledtetnem.

A foci mellett fontos számodra a család. Mi az, amit a kisfiadban szeretnél látni magadból?

Ez nehéz kérdés. Ő is focizik a Honvédban. Ugyanott kezdi, ahol én kezdtem. Látom rajta, hogy nagyon szeret focizni, mindene a labdarúgás. Nagyon jól megy neki, ügyes, jó jobb lába van. Nyolc éves lesz, még elég pici ahhoz, hogy megmondjuk, milyen játékos lesz belőle. Nagyon remélem, hogy jobb lesz, mint én. Bár azt érzem, hogy ha megtudják, hogy az én fiam, az rátesz egy bélyeget. Egy kényszert, hogy neki jobban kell teljesítenie. Meg kell felenie egy bizonyos szinten vagy még jobban. Szerintem biztos nehéz lesz neki. Nagyon remélem, hogy megoldja ezt a feladatot és jobb lesz, mint én. Mindenképpen azt a kitartást szeretném rajta látni, ami bennem is megvan. Anélkül én sem jutottam volna eddig. Nagy akaraterőm van. Amit eltervezek, azt mindenáron megvalósítom. Addig megyek, amíg meg nem csinálom. Ezt próbálom neki is átadni, hogy sosem szabad feladni. Látom rajta néha, hogy elkeseredik, ha kihagy egy helyzetet vagy nem úgy sikerül valami. Pont ilyen voltam... Mindig sírtam, ha kikaptunk, nem tudtam veszíteni. Ezt veszem észre rajta is, de szerintem majd kinövi. Próbálom afelé terelni, hogy olyan legyen mint én. Vagy inkább jobb.

Sok időt tudtok együtt tölteni?

Az az igazság, hogy az anyukájával már régóta nem vagyunk együtt. Amikor tudok, megyek érte. Általában minden második hétvégén velem van. Hétköznap hívom, edzéseire, meccseire kimegyek, ha tudok. Nyáron, amikor több időm van, együtt megyünk nyaralni.

A foci és a kisfiad mellett van-e még más szenvedélyed?

Most rákaptunk a horgászatra Szélesi Zolival, Balogh Bubuval (Balogh Balázs-szerk.) és Korga Zsolttal, a szertárosunkkal. Régen, amikor kicsik voltunk a tesómmal, még volt telkünk a pócsmegyeri Surányban. Minden hétvégén lementünk, ott van egy halastó. Nagyon sokat horgásztam, de amióta már nincs meg, nem igazán volt rá alkalmam. De szerintem azt nem nagyon lehet elfelejteni. Most, hogy egy-két hónapja ismét elkezdtünkhorgászni, visszajött az a feeling, ami kiskoromban volt. Még a póker az, amit nagyon szeretek. Kicsit elhanyagoltam, de akár egész nap tudnék játszani.


Megosztás




Címkék

A cikk szerzője: Komróczki Dia

Komróczki Dia

emailfacebook

A fotók készítője: Kováts Zsófia

Kováts Zsófia

Jó látásmódja a legrosszabb körülmények között is lélegző, beszédes portrékat teremt. Az Articsóka első számú fotós kolleginája, a portál alapító tagja.

emailwebsitefacebook

Hozzászólások