Egy modern masamód

Szerző: | Közzétéve: 2015. május 27., szerda 12:16

Bara Marianne ideggyógyászként kezdte, azonban hamar rájött, hogy ha orvos marad, akkor egy befelé forduló, rezignált nővé válik. Most azonban láthatóan elégedett, sugárzik róla a boldogság, amikor szalonjába vezet, ahol a legkülönfélébb színű és fazonú kalapok példás rendben sorakoznak a polcokon. Marianne egyre-másra mutatja nekünk a szebbnél-szebb darabokat, mialatt mi az indulásáról és a kalapos szakma esélyeiről és lehetőségeiről faggatjuk.

Szerző: Kocsis Katica

Tóth Júlia Éva

Mióta foglalkozik kalapkészítéssel? Hogyan jött be az életébe ez a mesterség?

Körülbelül két évtizede készítek kalapokat. Húsz évvel ezelőtt volt egy nagy váltás az életemben, amikor felismertem, hogy a kreatív energiáimat szeretném hasznosítani. Az eredeti szakmámat tekintve orvos vagyok, de csak két évig praktizáltam ideggyógyászként, mivel tulajdonképpen a szüleim választása volt ez a pálya, nem a sajátom, ezért igen hamar rájöttem, hogy nem ez az én világom. Felismertem, hogy ha orvos maradok, akkor nem leszek boldog. Ezt követően kezdtem el keresgélni, hogy mi az, ami leginkább passzolna a személyiségemhez, így jutottam el a kortárs képzőművészethez: művészettörténetet tanultam, majd egy galériában dolgoztam. A kalapos szakmára akkor találtam rá, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy magam is alkossak. 

 

Hogyan tanulta ki a szakmát? Önállóan vágott bele vagy voltak mesterek, akiktől tanulhatott?

Teljesen autodidakta módon sajátítottam el a kalapkészítés rejtelmeit, szisztematikus képzésben nem részesültem. Megfigyeltem nagyon sok régi kalapost, hogyan dolgoznak, magam is gyűjtöttem kalapokat, illetve több könyvet is elolvastam a mesterség múltjáról és jelenéről. A tulajdonképpeni kalapkészítés pedig kísérletezések során indult el.

 

Mindent egyedül kísérletezett ki?

Igen, valószínűleg ez a módszer az, ami leginkább megfelel az alkatomnak. Ha nagyon akartam volna, akkor odaszegődhettem volna egy mester mellé, de nem hiszem, hogy az működött volna. Emiatt nem is vagyok igazi kalaposmester, sem iparművész, mivel egyiket sem tanultam. Egy idős mester művészkalaposnak nevez minket, ez az elnevezés tökéletesen megfelel nekem.

 

Mennyire volt nehéz az elindulás?

Elindulni mindig nehéz, hiszen ilyenkor az ember az ismeretlenbe vág bele, és nem tudja, hogy hová fog kilyukadni. Nyilvánvaló, hogy a környezet sem szereti az ilyen nagy változásokat, éppen ezért erős elszánás kell és hit. Fontos, hogy táplálkozzunk a kezdeti sikerek okozta örömből, a rátalálás boldogsága is sokat segít. Az induláskor kötödei maradékokkal dolgoztam, azokat kaptam és, azokból mindenfélét csináltam. A kötöde tulajdonosa pedig megdicsért, hogy milyen szép dolgokat készítek, és azt javasolta, hogy csináljunk egy kollekciót, annak egy bemutatót. A kalapok mellé viszont kért két sapkát is, amiket létrehoztam, jól sikerültek, ez pedig hatalmas boldogságot adott. Lényegében ez a két sapka volt az indikátor, a készítésükkör azt éreztem, hogy hazataláltam, ez pedig a pályán tartott. A véletlen és a törvényszerűségek tehát egyaránt közrejátszottak abban, hogy kalapkészítő lettem: egyre inkább afelé nyúltam, ami igazán érdekelt, majd egyre több pozitív visszajelzés érkezett, amelyek megerősítettek az úton.

Honnan szerezte be a kalapkészítéshez szükséges eszközöket?

Nagyon sok idős kalapos szakmai utód nélkül hal meg, így gyakran felszámolják az üzleteiket. Ilyenkor engem is értesítenek, mert tudják, hogy szakmabeli vagyok. Néha azonban az ócskapiacon gyűjtöm össze azokat az eszközöket, amire szükségem van. Régen mindent ezekből a felszámolt üzletekből szedegettem össze, de ma már inkább céltudatosabban keresgélek: amire szükségem van, eszköz vagy nyersanyag, annak az interneten nézek utána. Ezek a termékek leggyakrabban külföldről érkeznek, mivel itthon nincs kalapkellékes. Az anyagok jelentős részét tehát fel kell kutatni.

 

Kik hordanak ma kalapot? Hogyan néz ki a kortárs kalapkultúra?

Minden korosztályból szoktak megkeresni a legkülönfélébb céllal és igénnyel. A kontinentális éghajlat miatt nyáron, amikor meleg az idő inkább a nap ellen védelmet nyújtó kalapokat keresik, főleg azok, akik érzékenyek a túl erős fényre, télen pedig a hideg miatt sapkát igényelnek gyakrabban. Persze látni kell, hogy a kalapkészítésben is vannak csendesebb hónapok: februárban-márciusban, illetve augusztusban-szeptemberben alig dolgozom, ezek a hónapok mindig az előkészületek idejei. Ilyenkor lehet gondolkodni és felkészülni a következő időszakra. Az esküvők persze némiképpen áthidalják ezeket a holt periódusokatt. Ugyanakkor készítek kalapokat, sapkákat napi hordásra is. A mindennapi felhasználásra egy igényesebb, egyénre szabott megoldást tudok kínálni, de ott vannak a különféle alkalmak, az esküvők mellett a lóversenyek, a partyk, illetve a temetések, amelyekre szintén csináltatnak kalapot az emberek. Illetve vannak olyanok is, akik azért keresnek meg, mert kevés hajukat szeretnék eltakarni. Nekik általában turbánokat készítek. Jellemzően inkább finomabb, visszafogottabb, nőies és a régi formákhoz igazodó kalapokat gyártok.

Igaz az, hogy a kalapnak már nincs akkora kultusza, mint régen?

Ez rossz felfogás. Nem úgy kell gondolkodni, hogy mi volt régen, hiszen akkor az emberek sokkal elengánsabb ruhákat hordtak, amelyekhez szép, exkluzív öltözetkiegészítők dukáltak. Ma a ruházat sokkal funkcionálisabb, illetve jobban elválik egymástól a napi viselet és az alkalmi öltözködés. Azonban a kalaphordás ma is egy létező dolog, van egy funkcionális oldala, illetve az alkalmi kalapokat is sokan keresik. Én mindkettő típust ugyanolyan élvezettel készítem és úgy tapasztalom, hogy egyaránt szükség van ezekre. Persze ez évszakfüggő is, hiszen novembertől januárig inkább a mindennapi használatra alkalmas, praktikus dolgokat keresik, ami véd a hideg és az eső ellen, márciustól szeptemberig - az esküvők miatt - pedig inkább az alkalmi kalapok mennek. Az igények tehát évszakonként változnak, én pedig ezeknek megfelelően készítem a kalapjaimat. 

 

Ön hord kalapot?

Inkább sapkás vagyok, jobban kedvelem az egyszerűbb dolgokat. Persze néha hordok kalapot, olyankor gyakran leszólítanak az utcán. Előfordult már, hogy valakinek megtetszett az utcán a kalapom, majd bejelentkezett hozzám. Nyilván ez az igazi sikerélmény.

Hogyan zajlik a megrendelés folyamata? Mi történik, amikor egy vásárló belép a műhelybe?

Elsőként felpróbáltatok az illetővel négy-öt különféle típusú, formájú kalapot, amiből nagyjából kiderül, hogy mi áll jó neki, illetve átbeszéljük azt is, hogy milyen igényei lennének. Van egy kis kollekcióm mindig, típusok és színek szerint változatos darabok vannak benne, hogy ha bejön a vendég tudjon válogatni, fel tudjon többféle darabot próbálni. Ha tud választani a kész kalapokból, akkor azt elviszi, ha pedig nem, akkor az igényeinek megfelelő darabot elkészítem a számára. Van olyan vásárlóm, aki pontosan tudja, hogy mit szeretne, de van olyan is, aki hagyja magát vezetni. Néhányan sokkal tudatosabbak a külső megjelenésüket tekintve, biztos ízlésük van, tudják, hogy miben érzik jól magukat, ők általában kész koncepcióval érkeznek, míg aki ebben kevésbé erős, annak én próbálok meg segíteni, tanácsokat adni.

 

Hogyan készül el egy kalap? Mi ennek a menete?

Ahány kalap, annyiféle technika. Ezek közül az egyik legalapvetőbb a formázás, amely során a tompot, a gyárilag elkészített, kúpalakú, nyers alapot elő kell készíteni, vízbe be kell áztatni, utána keményítővel át kell itatni, majd a gőz fölé tenni. Így forrón, nedvesen és keményítve ráhúzzák egy faformára, amelyen megszárad. A formázott alapot ezután az utómunkálatokkal be kell fejezni: szárídás után lehet díszíteni vagy a formáján alakítani. De ezerféle játékot belel lehet vinni: egy kalapos például varrni is tud, egy szép varrással pedig igazán exkluzívvá lehet tenni egy-egy ilyen darabot. A gyászkalapok gyakran fejdíszek, amelyeket egy hajpántra szoktam rápreparálni, de ezeket is lehet hajgumira, fésűre vagy hajtűre elkészíteni. Itt általában egy nyers alapra kerül fel a díszítés. Létezik egy olyan technika is, amely során a kalapos anyagdarabokat, csíkokat varr fel körbe-körbe. Ezeket időnként ráteszem a formára, de ez a technika alapvetően egy szabadkézi munka, emiatt munkásabb is. A legkevésbé időigényes pedig a varratás, amikor az általam megrajzolt szabásminta alapján elkészítik az alapot, én pedig a díszítést végzem. Régebben ezeket a varrásokat is én csináltam, de ezeket ma már kiadatom. Minden technikának megvan a maga szépsége, mivel mindegyikben benne az alkotó keze, a fantázia.

Már az elején kiszúrtam fent az a képet, ami egy kalaposműhelyt ábrázol. Mesélne erről egy keveset?

A képet egy barátnőmtől kaptam ajándékba, aki a PeCSában találta ezt. A nők ruházatából és hajviseletéből ítélve a kép a 20-as, 30-as évekből származhat. Rá van írva, hogy kalaptisztítás és -javítás, illetve pontosan látszik rajta, hogyan zajlott a kalapok készítése akkoriban, manufakturális szinten. A kalapos munkának volt egy férfi és egy női része: a férfiak végezték a formázást és a lehúzást, utána átkerült a feladat a nőkhöz, a masamódokhoz, akik megcsinálták a bélést, illetve a külső díszítést. Az előbbi egy nehéz fizikai munka, ráadásul egészségtelen is volt, hiszen ekkoriban a tompok higanygőzben készültek el, sőt a faformákat is minden alkalommal újra bevonták shellakkal. Ezeknek az anyagoknak a kipárolgása eléggé káros. E vegyszereket ma már mással helyettesítik, illetve én nem mindig kenem le shellakkal a formákat, így engem csak a gyapjúszál zavar néha, alkalmanként irritálja a nyálkahártyám, olyankor kicsit leteszem a kalapot vagy felhúzok egy maszkot.

 

A gyapjú mellett más anyagokat is használ?

A tompok közül a legegyszerűbb anyag a gyapjú, de vannak finomabb tompok is, például nyúlszőrből is készítenek ilyen alapokat. Ezek préseléssel készülnek, egy olyan technikával, ami hasonlít a nemezeléshez, de annál sokkal professzionálisabb. A kalapkészítéshez különféle szöveteket is felhasználok, a gyapjú mellett bársonyt, műszörmét, selymet, vásznat, de hagyományos kalapanyagokkal is dolgozom, például tüllel, dróttal stb.

 

Mennyi időbe telik, amíg megszületik egy kalap?

Bármelyik technikát is használom, mindegyik meglehetősen munkaigényes, így egy darabbal általában egy hét alatt készülök el, de az a legkényelmesebb, ha a vevő legalább egy hónappal korábban szól, ha már akkor át tudjuk beszélni az igényeket. Persze létre tudok hozni egy nap alatt is egy kalapot, de az megterhelő. Általában több kalapon dolgozom egyszerre, párhuzamosan többfélét csinálok, majd mindennap vissza-visszatérek egy darabhoz, mivel hosszabb idő kell, hogy egy adott forma teljesen kiforrjon bennem. Egy kalapon egy nap csak egy-két órát dolgozom, majd másnap visszatérek, hiszen olyankor azonnal látom, hogy hol tart a munkafolyamat. Viszont ha sok órát töltök ugyanannál a darabnál, akkor már nem tudok friss szemmel nézni rá. Előfordult már olyan is, hogy egy kész darabot teljesen átformáltam. Ez általában akkor történik meg, ha egy kalap sokáig rajtam ragad: olyankor elgondolkodom rajta és lehet, hogy változtatok. Persze nem mindenen, hiszen van olyan kalap is, ami régóta várja a gazdáját, mégsem alakítottam rajta.

A kalapkészítés során trendeket követ vagy inkább a saját feje után megy?

Szerintem a kalap inkább unikális, a ruházattal ellentétben kevésbé divatkövető. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy haute couture kollekciót, a kalapok jelentős része teljesen egyedi, ami azért is jó, mert így a kalapkészítő fantáziája is jobban kibontakozhat. Európa egyetlen kalapos újságjában sem találunk trendeket, persze ha egy kommerciálisabb divatlapot ütnék fel, akkor abból kiderülne, hogy melyik az a két fazon, ami most épp hódít.

 

Mi az, ami inspirálja? Miből születik meg egy ötlet?

Mindig szabad alkotófolyamat által születik meg egy kalap, de az is nagyon inspiráló, ha valaki konkrét igénnyel érkezik, mert annak pedig a legtökéletesebben meg kell felelni. Két dolog létezik tehát: amikor teljesen szabad vagyok és kitalálok egy egészen új formát, illetve, amikor igazodnom kell egy archoz, egy megjelenéshez vagy egy ötlethez. Számomra a teljes szabadság és az együttműködés is nagyon inspiráló, és úgy gondolom, hogy mindkettő egyaránt fontos.

 

Külföldről is megkeresik?

Régebben többször volt erre példa, amikor Budapesten nagyobb számban éltek külföldiek. Persze most is készítek kalapokat határon túliaknak, sőt a honlapomon lehet is rendelni tőlem, annak ellenére, hogy nem igazán szeretek ilyen módon kalapot csinálni, mert azt gondolom, hogy a próbára mindig szükség van. Az emberek általában nem tudják a méretüket, hogy mi áll nekik jól, én pedig nem szeretném, hogy csalódjanak, ezért, ha valaki külföldre rendelne tőlem, annak megköszönöm az érdeklődését és javaslom, hogy ha Budapestre látogat, akkor keressen meg. De a magyarok közül is sokan érdeklődnek a kalapjaim iránt, sokat készítettem például színésznőknek, de mindenféle társadalmi osztályokból is megkeresnek, jellemzően persze polgári, értelmiségi vevőim vannak.

 

 

Vásárokra eljár?

Igen, a VAMP-on rendszeresen ott vagyok, de más vásárokon is meg lehet találni. Mindig van érdeklődés a kalapok iránt ezeket az eseményeken.

 

Hogyan látja a jövőt? Milyen tervei vannak?

Szeretném az egyedi kalapokat egyre elmélyedtebb, különlegesebb technikákkal és egyre nagyobb technikai tudással megvalósítani. E téren is szükség van folyamatos tökéletesedésre, aminek soha nincs vége. Folyamatosan tanulok saját magamtól és a kívülről érkező kérések által is. A kalapkészítésben is, mint minden másban, a folyamatos fejlődés és a megújulás az izgalmas, nem az egy helyben állás. Most még napi szinten örömömet lelem a munkámban, mindig kinyílik egy kapu, amikor megszületik egy új kalap, ez pedig hihetetlen örömforrás. Nap, mint nap új dolgokat fedezek fel én is, amiket később szeretnék tökélyre vinni. A kalapkészítés fizikailag nem túl megterhelő, így mindenképpen szeretném addig csinálni, ameddig bírja a szervezetem, amíg jól működnek a kezeim és az érzékszerveim. Úgy tervezem, hogy 70-75 éves koromig szeretnék ezzel foglalkozni, ha ebben nem leszek akadályozva. Ez egy szép, szabad művészi munka, ami az alkotás és az adás öröméből fakadóan rengeteg boldogságot ad, éppen ezért szeretném minél tovább csinálni.


Megosztás




Címkék


kalap  divat  

Hozzászólások