Kinőtte magát a Margó Fesztivál

Szerző: | Közzétéve: 2016. június 17., péntek 22:39

Az Index.hu tematikus blogjából nőtte ki magát önálló irodalmi portállá a KönyvesBlog, később pedig megjelent a nyomtatott változat, a Könyves Magazin is. Közben az Ünnepi Könyvhéttel párhuzamosan létrejött a Margó Irodalmi Fesztivál, azzal a céllal, hogy a könyvvásár forgatagában különböző budapesti helyszíneken változatos kulturális programokkal közelebb hozza az írót az olvasóhoz. A nyári Margó nemrég őszi különkiadással is bővült, és díjjal is jutalmazza az elsőkötetes prózaírókat. És ott van még a Rájátszás is, az a koncertsorozat, amely írókat és zenészeket állít egy színpadra. Ezek a projektek egytől egyig Valuska László nevéhez fűződnek.

Bár mostanában elsősorban szervezőként találkozhatunk veled, alapvetően kulturális újságíró vagy. A KönyvesBlog úgy tört be az irodalmi portálok piacára, hogy egyszerre tartja szem előtt az olvasottságot és az igényes tartalmakat. Most, amikor az állami támogatások jelentős csökkenésével átalakul a folyóiratpiac, egyes lapok megszűnnek, mások az online felületekre koncentrálnak, kinek és hogyan lehet esélye a túlélésre?

Egyáltalán nem szabad összehasonlítani a KönyvesBlogot irodalmi folyóiratokkal, más a célja, más a szerepe, más a tartalma. A KönyvesBlog alapvetően friss megjelenésű könyvekről ír recenziókat, összeállításokat, háttéranyagokat és interjúkat, mi a könyvpiac történéseire reagálunk. A folyóiratok az ország különböző területeit fedik le, irodalmi műhelyként, közösségekként is funkcionálnak, egy-egy régió élő kulturális életét jelentik, vagyis az identitásképző erejük a legfontosabb. Ezeknek a folyóiratoknak ilyen mennyiségben nem szabad megszűnniük, szükségünk van a folyamatos párbeszédre, a Budapest-központúság megbontására, az új impulzusokra, az új művekre, máshogy leáll a kulturális életünk, mert az internet hiába bír el mindent, egy sor funkciót nem tud betölteni.

A megszűnés szélén áll a József Attila Kör, az a pályakezdő írókat tömörítő szervezet is, amelynek többek között a Margó Fesztivál is együttműködő partnere.

A JAK nagyon nehéz helyzetben van, újra kell gondolni a működését ebben a lehetetlen helyzetben. Jelentős hagyománnyal rendelkezik, erős kulturális programot visz, nevel, képez, segít, valójában utánpótlásbázisként működik, hogy mindenki értse. Az elmúlt évtizedekben fiatal szerzőként a JAK-nál jelent meg kötete egy sor mára megkerülhetetlen írónak. A JAK egyetlen útja a közösségi finanszírozás lehet, ugyanis fenntartásában érdekelt a könyvpiac, a legnagyobb kiadók és kereskedők, az írók és az olvasók is, vagyis van remény arra, hogy újragondolják magukat, megerősítsék saját közösségüket, bevonják mindazokat a szereplőket, akik később az itt induló szerzők munkáiból profitálnak. Ezt elsősorban nem a JAK-nak, hanem a könyvpiacnak kell felismernie, mert az ő érdeke, hogy ne szűnjön meg a szervezet. A JAK működése tehát közös ügyünk, itt követhetjük nyomon a jövő magyar irodalmát.

Évek óta a nagy hagyományokkal rendelkező Ünnepi Könyvhéttel párhuzamosan zajlanak a Margó Irodalmi Fesztivál eseményei. A rendezvény az utóbbi években kinőtte magát. Újságírói kérdésekre válaszolva többször elmondtad, hogy a Margó nem a Könyvhét ellenében jött létre, hanem inkább kiegészítve azt, ahogy a neve is mutatja, a Könyvhét margóján. Nem titkoltan a krakkói Conrad Fesztivál volt a példa. Mi tetszett meg neked a lengyel könyvvásárban?

A Conrad Fesztivál nagyon erősen hatott rám: a Lengyel Intézet vitt ki Krakkóba, éppen a friss Nobel-díjas Herta Müllerrel lehetett találkozni. Egyébként tavaly Jonathan Franzen és az épp friss Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics voltak a díszvendégek, a Conrad Fesztivál tehát másik ligában játszik. Maga a könyvvásár semmiben sem különbözik a mieinktől, viszont a vásár köré épül egy nagyon izgalmas kulturális élet, rendezvények különböző felolvasásokkal és beszélgetésekkel, és elképesztően erős névsorral. Régóta jártam a Könyvhétre és a Könyvfesztiválra, ünnep volt a maga módján mindkettő, de egy sor dolog hiányzott számomra. Az irodalom magányos műfaj, ülsz, olvasol órákon, heteken át, csak te vagy és a szöveg, semmi más. Viszont amikor becsukod a könyvet, akkor hirtelen egy olvasóközösség tagjává válsz, beszélni akarsz róla, megosztani az olvasmányélményeidet, sőt kérdeznél, mert a kultúra alapvetően ezekről a kérdésekről és párbeszédekről szól. A Margó ennek mentén próbál közös ügyet varázsolni az irodalomból. Ráadásul egy fesztivál mindig a kultúra közösségi ünnepe.

Bár a Margó Fesztivál sikeres, sokszor úgy tűnik, a hazai irodalmi közeg még mindig elég konzervatív, és még a fiatalok közül sem mindenki elég nyitott az ilyesmire. Talán azért, mert még mindig létezik az úgynevezett magaskultúra és az úgynevezett tömegkultúra szembenállása. Kaptok ilyen kritikákat, esetleg akadályozza a munkátokat a közeg?

Kritikák és visszajelzések nélkül semmi nem tud fejlődni vagy változni, és mivel a Margót alapvetően az írók és az olvasók miatt csináljuk, ezért minden visszajelzés fontos számunkra, és tényleg igyekszünk minden feladatot megoldani. Ezért lett két előadás Gyarmati Fanni naplójából vagy a JAK-kal közösen szervezett horror-sétából: a problémás helyzeteket előre kell látni és gyorsan kell döntenünk úgy, hogy mindig az olvasó/néző szempontjait tartjuk a legfontosabbnak. Szegény Grecsó Krisztiánékat az esőtől való rettegésünkben előbb az udvarról a nagyterembe akartuk száműzni, majd mégis a telt házas udvarban léptek fel. Ahogy például Röhrig Géza is. Csányi Vilmost, Tóth Krisztinát, Háy Jánost vagy Térey Jánost is három teremből nézték, kettőben csak kivetítőn, olyan sokan voltak. Lehet, hogy két nagyszínpad kell a PIM udvarára jövőre.

Tavaly egy őszi különkiadással is jelentkezett a Margó, a nyári rendezvényekhez hasonlóan különböző helyszíneken zajlottak a programok, és átadtátok az elsőkötetes prózaírókat jutalmazó Margó-díjat is. Az őszi Margót is rendszeresen megrendezitek majd?

Igen, szerintünk szükség van ősszel egy nagyobb könyves eseményre, mert áprilisban van a Könyvfesztivál, júniusban a Könyvhét és a Margó, de a következő áprilisig nem történik semmi, viszont a legnagyobb könyves vásárlói piac október végén indul be, nagyon sok cím jelenik meg akkor, a kiadók és kereskedők az éves forgalmuk jelentős részét ekkor szedik össze. Ezért mind a kiadók, mind a szerzők, mind az olvasók érdekeltek abban, hogy legyen egy erősebb esemény. A nyári Margó alapvetően a magyar irodalom ünnepe, ami egyfelől az Ünnepi Könyvhét hagyományaiból ered, aminek a margóján létrejött a fesztivál. Fontosnak tartjuk, hogy ne ismételjük magunkat, és bár a nyári és az őszi Margó nézőpontjában, lendületében és gondolkodásában azonos, mégis igyekszünk szétválasztani a két eseményt, így ősszel a tavalyihoz hasonlóan a külföldi irodalom kerül a fókuszba, természetesen sok magyar szerző jelenléte mellett, hiszen igyekszünk az európai irodalmak közötti párbeszédeket és hatásokat bemutatni. Tavaly Mircea Cărtărescu és Hilde Østby fogadta el a meghívásunkat.

A tavaly indított, első prózakötetesek számára kiírt Margó-díjat idén is átadjuk, már lehet jelentkezni. A Főváros támogatásával elindított díjjal ötszázezer forintot lehet nyerni, plusz próbafordítást a Balassi Intézettől, óriási média- és kereskedelmi támogatást a Libri-Bookline-tól, illetve egy mentort az Aegon-díjtól. Az első győztesünk Totth Benedek volt, de egy különdíjat is átadtak: Papp-Zakor Ilka nyert 150 ezer forintot Budapest fiatal tehetségeket támogató programja keretében.

A Könyvfesztivál és a Könyvhét másfél hónap távolsággal követik egymást, ősszel viszont – leszámítva az Olvasás Éjszakáját – ott tátongott ez az űr, amiről te is beszélsz. Adja magát a kérdés, hogy az amúgy is sűrű tavasz végi, nyár eleji időszak helyett nem merült fel, hogy eleve ősszel rendezzétek meg a fesztivált?

Nagyon röviden: nem. Azért nem gondolkodtunk benne, mert csak és kizárólag arra gondoltunk, hogy a nagy könyves eseményeink, a Könyvfesztivál és a Könyvhét mellett csinálunk egy számunkra érdekes, alternatív kísérőprogramot. A Margó sikere ezért elsősorban az olvasóké, akik láthatóan igénylik ezt a fajta kulturális szórakozást és kommunikációt az irodalommal. Mi tényleg valaminek a margóján akartunk irodalmi programokat csinálni, csak ez menet közben, szerencsére, kinőtte magát. A fejlődéshez kellett az is, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeummal egy remek együttműködést alakítsunk ki. Nagyon jó azt látni, hogy van egy olyan intézmény Budapesten, ami ennyire bátran és nyíltan kommunikál a közönségével, és figyel arra, hogy időről-időre megújuljon.

Könyvpiaci szempontból a nyár uborkaszezon a magyar szépirodalom számára, ezért a Könyvhétre megjelenő könyvek szerzőit nem irigylem, hiszen a könyveik sokkal inkább magukra maradnak. A helyzet elég visszás, hiszen nem tudunk mondani egyetlen terméket se, amivel a piacra dobása után hónapokig nem különösebben történik semmi, hiszen egy könyv kereskedelmi és médiaélete átlagosan három hónapig tart, addig van erős figyelem egy könyvön, akkor írnak róla, beszélnek róla. Ráadásul nyáron alapvetően nem szépirodalmi címeket keresnek a vásárlók, ezért ősszel ezek a könyvek kaphatnak talán egy második esélyt, de akkor már a friss megjelenésekkel kell harcolniuk. Gyorsan hozzáteszem, hogy mindenre lehet ellenpéldát is hozni, de az alapvető folyamat így néz ki.

Attól nem tartasz, hogy úgy növi ki magát a Margó, mint annak idején a Sziget?

Bárcsak így lenne! Ha idejönne a Margóra harmincezer francia és holland, akkor térjünk vissza erre.

Jó, akkor említhetjük a Fishing on Orfűt vagy bármelyik kisebb fesztivált, ami szerény, családias programként indul, aztán egyre professzionálisabbá válik, egyre több lesz a fellépő, egyre több a látogató, és egyre magasabbak a jegyárak. Nálatok is igaz lehet, hogy az alternatív előbb-utóbb mainstream lesz?

Nem tudom összehasonlítani magunkat egyetlen más fesztivállal sem, mivel ennek a témája az irodalom, és ezért nincsen kikövezett út előttünk. Látunk nemzetközi példákat, de szerintem a nyári Margó most elérte azt a szintet, aminek a fenntartása csodálatos lenne még évekig. Az idei Margón több program, több író és több néző fordult meg, mint eddig bármikor. A Facebookon úgy jellemezte egy kommentelő, hogy “egy önmagát kissé kinövő programsorozat” lettünk, vagyis azt próbálta elmondani, hogy egy sor új kihívással kell szembenéznünk. Szerencsések vagyunk, hogy a támogatóinkkal együtt gondolkodva már hosszabb távon tervezhetünk, így nem kell kockáztatni, ezt kell jól csinálni. Ezzel szemben az őszi Margónak lehet más fejlődési íve, fontos lehet, hogy több embert érjen el, mert egyszerűen más a kontextus, mások a lehetőségek, csak az érdeklődés állandó.

A Margó programjai mindig is ingyenesek voltak, a bevételeitek a szponzoraitoktól származnak. Ez továbbra is így lesz?

A Margó elsősorban író-, irodalom- és olvasásnépszerűsítő rendezvény, azt szeretnénk, ha minél több embert tudnánk megszólítani. Azt próbáljuk elérni, hogy a szponzor ne csak minket támogasson, hanem az olvasót is. Nem hagyományos szponzori támogatásokra kell gondolni, hanem olyan együttműködésekre, amelyekből egy sor új és érdekes dolog születhet. A Bookline-nal az első pillanattól kezdve együttgondolkodunk arról, hogyan lehet megszólítani újabb és újabb közönségeket, az Aegonnal szerintem egymást húzzuk felfelé, a Főváros nemcsak a léptékváltásban segít, de együtt indítottuk el a Margó.fm nevű ingyenes mobilalkalmazást is, a Balassi Intézettel végre a külföldi irodalom felé tehetünk lépéseket. A szponzorok nevei ritkán kerülnek be újságcikkekbe, de a saját bőrömön azt tanultam meg, hogy nagyon meg kell becsülnünk a kulturális piacon költő támogatókat, mert nélkülük nagyon nehéz dolgunk van, ők meg a támogatásukért cserébe látszani akarnak.

Fotók: Walter Péter, Valuska Gábor

Szöveg: Szarka Károly


Megosztás




Hozzászólások