Egy költőnő élete - Kiss Judit Ágnes estje a Nemzetiben

Szerző: Tóth Júlia Éva | Közzétéve: 2014. április 3., csütörtök 11:00

A Magyar Írószövetség Versek Szódával elnevezésű rendhagyó irodalmi sorozatának alapvető célja, hogy a kortárs irodalmat közelebb hozza az érdeklődő, színházba járó közönséghez. A sorozat legutóbbi főszereplője Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas költőnő volt.

Az est elején szokásosan, a szerző gyermekkorának részleteit boncolgatta a moderátor Mikos Ákos rádióriporter.  Megtudtuk, hogy Kiss Judit Ágnes pesti lány de a vidéki élet és annak attitűdjei sem ismeretlenek számára. Bakonybél például nagyon is fontos helyszín az életében, „ A keresztanya” című prózai kisregénye például éppen abból a falusi miliőből merítkezik.

Az este a Viharlámpa Projekt kvartettjének muzsikájával indult, melyben maga a költőnő is közreműködött oboán, illetve énekesként. Ezt követően arról mesélt, hogy van egy művészi élete és egy tanári élete – gimnáziumi magyartanár –, amit gyakran nehéz összeegyeztetnie, és hogy legtöbbször a befelé forduló alkotói énje és az extrovertált énje között lavírozik. Szó esett még a tanításról, hogy miben mások a mai fiatalok, mint amikor ő volt kamasz, szerinte tanítani csak szenvedéllyel lehet.  Ezután felolvasta Idegenből című versét, amit aztán Tarján Tamás irodalomtörténész elemzett a közönségnek. Tarján szerint ezt a fajta vallomást már sokan megírták, de Kiss Judit Ágnes mégis képes volt egyedivé tenni azzal, hogy „erotizálta” a strófáit. Összekötötte a hazaszeretet a szenvedély érzeteivel, és ezzel tette igazan érdekessé a sorait, innovatizálta ezt a stílust. Szerinte az „én beszelek, és magamat hallgatom” pozíció teszi zseniálissá ezt a verset. Kiss Judit Ágnest meghatotta Tarján elemzése, azt mondta ilyen szinten még sosem beszéltek egyetlen verséről sem.

Szó esik a zenélésről, elmeséli, hogy tizenkilenc évesen kezdett el oboán játszani, majd a konzervatóriumot is elvégezte. Azonban – ahogy fogalmazott –„az oboa egy gonosz, önző hangszer, amin ha nem gyakorolok, megbosszulja.” Költőként is sok ihletet merít a zenéből, sok szövegére született már dallam. A rap műfaját is kedveli, szerinte a magyar kortárs irodalomban a költőnők között ebben Szabó T. Anna a legjobb, aki mindenre azonnal gyárt egy rapszöveget. Ezt a gondolatmenetet a Viharlámpa Projekt zárta a „Szájber özvegy” és a „Csacsa” című számukkal. Az újabb zenei blokk után még mesél a versek születéséről, megtudjuk, a legjobb érzés számára az, amikor a szöveg úgy születik, „mintha valahová fel lett volna írva és neki csak le kell másolnia”.  

Beszél a mestereiről, ehhez kapcsolódva meséli el, hogy annak idején nem mert Lator László szemináriumaira járni az egyetemen, mert úgy érezte, hogy ő oda „kevés”, aztán végül mégis sokat tanult tőle, ahogy Imre Flórától is,például az antik formák használatát a költészetben. Várady Szabolcs Kossuth-díjas költő, első két kötetének szerkesztője érkezik a színpadra, felidézik első találkozásuk emlékét és a közös munka élményeit. Az est végül, a sorozat emblematikus pólójának átadásával zárult és a Viharlámpa Projekt zenekar egyik dalával.

A Versek Szódával sorozat következő állomása Bereményi Géza estjével folytatódik április 16-án, a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében.

Fotók: Haraszti Ágnes


Megosztás




Címkék

A cikk szerzője: Tóth Júlia Éva

Tóth Júlia Éva

Alapító, Főszerkesztő

email • 0620 775 8051• facebook

Hozzászólások